Telefon: +36-20-922-7111
E-mail:   info@egzotikuskerteszet.hu
You are here:

Debreczy Zsolt: Pálmák a nagyvilágban

E-mail Nyomtatás PDF

Forrás: Debreczy Zsolt

Pálmák a glóbuszon

Az ősvilági üstökös páfrányfák hangulatát keltő pálmák valóban tájkép-meghatározó növények. Épp idegenségük az, ami oly vonzóvá, egzotikussá teszi őket, különösen az alacsony növényzettől uralt mediterrán kertekben és parkokban, vagy a sivatagi tájban, ahol alig érthető meg az a hatalmas életerő, amivel nagy koronájukat kibontják a sok apró levelű, a nap hevében szikkadt cserje és apró levelű fák között. Egy kanári-datolyapálma 4-5 méter hosszú leveleivel szétterpeszkedve, vagy az éti-datolyapálma 12 méteres koronacsurgó átmérőjével egy kisebb déli, sikátor közti terecskét teljesen beboríthat, s nem sok más növény fér el mellette az épületek előkertjeiben sem. Más fajok, mint az európai törpepálma vagy az akina-japáni kenderpálma kis, 2-3 méter átmérőjű üstökei, kontyai mint díszes kandeláberek, alig vesznek el teret s fényt a többi növénytől, a 10-20 fa is könnyen elfér a kis kerti pázsitban vagy a babérlombú bokrok között.
Északról dél felé utazva a kis kontyos kenderpálmák a dél első hírmondói. Ezek, megfelelő vízmennyiség és hőösszeg mellett a -18 °C-os hideget is sértetlenül elviselik, s még -24 °C-os hideg után is ha nem tart túl sokáig- újjáépülnek, a részben fagyott lombozatuk a törzs belsejében fél méter mélyen rejlő szívük-ből megújul. Ezek a pálmák nemcsak dél felé, de meglepetésünkre észak felé utazva is feltűnhetnek egy-egy melegebb kertszegletben, így még az 52. szélességi körön, Angliában, sőt még ettől északabbra is az enyhe óceáni éghajlatú Írországban. A svájci-havasokon át alig hagyjuk el a májusi hófoltokat, a kertek alján már ott látjuk az első kenderpálmákat jó 1200 méterrel a tengerszint fölött!
De a kínai-japáni, nálunk csak kerti vendég pálmafaj széles körű megjelenése (főleg az Alpok, Dinári-Alpok, Mediterráneum felé néző, párás, bő csapadékú, savanyú talajú, szubtrópusias völgyei) után még jó darabig nem látjuk az európai kontinens őshonos faját! Már a fél világ egzotikus pálmája felvonul a Riviéra gazdag kertjeiben, parkjaiban, mire végre Spanyolországban feltűnnek az európai törpepálma tövises levélgerincektől szúrós alacsony bozótjai. Ez a faj is jócskán kap a hidegből, hiszen az Ibériai-félsziget szárazföldi jellegű medencéjébe is behatol, ahol már -18 -20 °C-os hidegek is érik, de nagy hőigénye miatt északabbra csak a téli nedvességtől és a rendkívüli hidegektől óvva ültethető a szabadba. (A párizsi botanikus kert üvegháza előtt áll egy jókora, már bokorfa méretű példány: rendkívüli hidegben egy üzletek előtt megszokott egyszerű, karos szerkezettel fóliaponyvát engednek elé, majd egyetlen mozdulattal felhúzva a növényt ismét a kerthez csatolják.)
Észak-Amerikában a karolinai szabal-pálma jelenik meg először Észak-Karolina óceáni tengerpartján: ennek a fajnak azonban csak egy alakja, a kúszó-heverő törzsű törpe szabal-pálma hatol a hosszabb telű, hidegebb tájakra, elérve Oklahoma déli, Arkansas délkeleti részét. A leghidegtűrőbb faj azonban vadon csak Floridában és Dél-Karolinában látható, -de kultúrában még Washingtonban, Virginia és Delavare határterületén is ültetik: ez a kúszó törzsű floridai kenderpálma az amerikaiak Saw palmetto-ja. Az Újvilág másik felén, ahol a leghidegebb délebbre van, s északnak utazva haladunk a trópusok felé, egy viaszos, szürke lombú, tollas pálmával találkozhatunk először télen hósapkával hatalmas üstökén-, ez a chilei mézpálma. (Európában egészen Svájcig ültetik észak felé.)
A pálmák igazi hazája a mintegy 2600 faj ősi elterjedési területe- a trópusokon, az Egyenlítő és a 30. szélességi kör között van. A fajok többsége valódi, egyenlítői párás, meleg, kiegyenlített éghajlaton nő. Csak egy szűkebb csoport alkalmazkodott olykor hordószerűen megvastagodó törzzsel a télen száraz, nyáron erős trópusokhoz, és szavanna éghajlathoz, ill. maradt fenn egykori trópusi, szubtrópusi éghajlatú területek helyén kialakult sivatagok oázisaiban, mint az észak-afrikai délnyugat-ázsiai datolyapálma és az észak-amerikai sivatagok sajátos legyezőpálmája, a fonalas mojávi vagy Washington-legyezőpálma.
A mérsékelt öv déli szubtrópusias és mediterrán vidékén a pálmák dísznövények, a sivatagokban azonban csaknem nélkülözhetetlen árnyat, tüzelő-, építőanyagot (törzs, levelek), ill. táplálékot adó növények.


Gazdasági hasznuk

A legnagyobb múltú és a legsokoldalúbban hasznosítható pálmák a trópusokon nőnek. A több ezer faj közül a halfarkú és liánpálmák törzse bambusz módon használható építőanyagnak, a nagy levelű halfarkú pálma (Caryota), a Sabal és Thrinax pálmák levelét tetőfedésre használják. Festőanyagot tartalmaz a liánpálma (Calamus) termése, a cukorpálma (Arenga) és a piasszave vagy pálmirapálma (Borassus), a Coryphe és a kenderpálma (Trachycarpus) levélgerinc kürtője és levélnyele szívós rostot ad. A világ legnagyobb levelű pálmája, a madagaszkári rafiapálma (Raphia pedunculata) levelének burkából készül a rafia kötözőanyag. Az egész trópusi világ fontos tápláléka és gyümölcse a kókuszdió termése, a Brahea, az Euterpe és a datolyapálma (Phoenix dactylifera) gyümölcse: kedvelt saláta az Euterpe és a Salacca pálmák új levele. Ipari alapanyagot is adó zsírt, olajat nyernek a kókuszpálma (kókuszreszeléket is adó) magbeléből. Az olajpálmák (Elaeis, Corozo) termésfalából pálmazsír, magjából finom, fehér pálmaolaj készül. Újabban a bambuszpálma (Orbignya) 70 %-os zsírtartalmú magját is hasznosítják, Madagaszkárban pedig a rafiapálma terméséből nyernek olajat. A tébai pálmát (Hyphaene) a csúcsrügy megsebzésével csapolják, és pálmamézet nyernek belőle. Pálmabor erjed a chilei mézpálma (Jubaea chilensis) törzsének édes levéből, szintúgy a cukorpálma (Arenga saccharifera), a Caryota, a Raphia és a pálmirapálma (Borassus flabelliformis) terméséből. Észak-Afrikában dísztárgyak, gombok elefántcsont-utánzatok készülnek a növényi elefánt, a Phytelephas és a cukorpálma (Arenga) csontkemény magbeléből. Sokhasznú viasz készül a viaszpálma (Ceroxylon) törzséről, ill. a brazíliai viasz- vagy karnaubapálma (Copernica cerifera) levéllemezéről lefőzött zsiradékból. A makája vajat a dél-amerikai makájapálma (Acrocomia) szolgáltatja. Élvezeti cikk a beteldió, az Areca catechu magja, amit a bételbors (Piper betle) levelével rágnak és arecain- és arecolintartalma miatt kábító, de egyben étvágygerjesztő, emésztést segítő hatású is. A hátsó-indiai szigetvilág Foddi pálmabora a cukorpálma nedvéből készül, de a törzséből csapolt édes lé erjesztésével és igen sokféle pálmamézből (Jubaea, Hyphaene, Phoenix stb.) készítenek alkoholos italt és ecetet. A kereskedelem ültetvényeknek és dísznövény célra is nagy mennyiségű pálmát termeszt. A datolyapálma jó termésű fáinak sarjaiból újulnak a nyugat-ázsiai, észak-afrikai és észak-amerikai sivatagi datolyaültetvények. Európában évente sok 10 ezer pálmát vetnek: régebben főleg a hűvös és száraz teleltetést igénylő kanári datolyapálmából, újabban viszont, mivel lakásainkban egyre kevesebb a hely a hűvös teleltetésre, a méréskelt házi, árnyéktűrő fajok (Howea=Kentia, Chamaedorea) kerültek az előtérbe. Az egyenletesen meleg és száraz levegőjű lakásokban, csarnokokban a törpekókusz (Microcoleum martianum), a kínai legyezőpálma (Livistona) a leghálásabb; ezekből a mérsékelt övben is sokat vetnek, nevelnek.


Pálmák Magyarországon és magyar pálmák

Voltak és vannak is! Voltak a harmadkor szubtrópusias időszakaiban immár 70 évmillió óta biztosan, sőt annak előtte, a kréta korszakban is (Jurányi hemiflabellata). A harmadkori pálmák Európában már az összes északi nemzetséget magukba foglalhatták, emellett jó néhány szubtrópusi-trópusi fajt is. Eddig a hazai rétegekből a Nipa és Phoenix rokoni köréből (eocén: Dudar-Phoenicites; felső miocén: Dédestapolcsány-Sabal major; felső oligocén: Eger; alsó oligocén: Ipolytarnóc-liánpálma, Calamus noxyi; alsó miocén: Ipolytarnóc- a Tuzsonia hungaricának határozott, valószínűleg már kihalt pálmafaj) ismert.

Már csak néhány kenderpálma gyökerezik hazai földben, télen, ha keményre fordul az idő, levelét fólia védi szellősen a tépő, jeges széltől.
A jégkorban Európa területéről csaknem eltűnt a pálma csak a törpepálma, a Chamaerops és a Phoenix theophrastii maradt fenn. Azóta néhány faj annyira megtelepedett Európában, hogy meghonosodottnak mondhatjuk így a párás, nedves, enyhe telű területeken a kenderpálma (Trachycarpus fortunei) nagy tömegben újul, magától terjed; délebbre pedig a kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) gondoskodik a maga terjedéséről, fennmaradásáról. Itt északon a 40. szélességi kör táján bizonytalan, hogy meddig. A legkisebb flóratörténetileg lényegesebb- lehűlés az ember által behozott fajok ismételt kiszorulását okozhatja, hiszen a Földközi-tenger elzárja útjukat dél felé egy észak-dél, dél-észak irányú- terjedés, vándorlás elől. S amíg a Föld hideg tartaléka ilyen nagy (a Föld jég- és hósapkájának egyharmada megvan), addig a pálmák kontinensünkön emberi védelem nélkül nincsenek biztonságban. Jól mutatja ezt, hogy az elmúlt hideg tél után pompás levélüstökük nélkül sorakoztak a híres Cannes-i sétányon a fenséges kanári pálmák.
Volt tehát e területen pálma korábban, de a Kárpát-medencében amelytől légvonalban 300 km-re már pálma, pálma hátán tolong Fiume (Rijeka) környékén már pálmaházakba, a téli fél évre lakásainkba kényszerülnek. Ismervén azt, hogy a legészakibb elterjedésű fajok milyen mérvű hideg elviselésére képesek, 1970 óta kísérleteket folytatunk a pálmák szabadban nevelésével úgy, hogy csak a széltől, rendkívüli lehűlésektől óvjuk a növényeket a három téli hónapban. Ennek kapcsán megállapítottuk, hogy a kenderpálma eddig kipróbált két faja (Trachycarpus fortunei, Trachycarpus wagnerianus) a törpe szabal (Sabal minor) és a floridai kenderpálma ( x:Serenoa repens) meleg helyen, tápdús, nedves talajban, a talajszintnél mélyebben süllyesztve ültetéssel és öntözve, permetezve, hogy a tenyészidőszak hőkínálatát a növény hasznosíthassa, szabadban is megmarad nálunk. Kellő előkészítés után (tehát nem mindjárt az üvegházból kirakva) -15 °C-ig minden védelem nélkül is megmarad a teljes lombozat, ennél nagyobb hidegben fontos a növény tövének takarása és szellős téli védelem, nehogy a pálmarügy befülledjen. Az európai törpepálma hasonló fagyhatárig takarás nélkül tartható, ennél nagyobb hidegben azonban takarása nehezebb, mert a csúcsrügyei rothadásra, befülledésre hajlamosak, úgyhogy ez a faj csak szellős fóliasátor alatt és egy -15°C-nál bekapcsoló kiegészítő fűtéssel tartható kiültetve a szabadban. Figyelembe véve, hogy a csupa tövis nagyobb törpepálmák őszi beteleltetése milyen gondot jelent, sok hazai pálmakedvelő kertrajongó számára jelentene segítséget e kis energiaigényű szabadban teleltetési módszer, amely kapcsán saját kertünk talajába gyökerező egészséges növényeket kapunk, amelyeket állandó gondozás nélkül nevelhetünk. Az előkészületek megtétele mellett a fóliát elegendő akkor fölállítani, amikor a tartósan erős lehűlések jönnek. Máskor a telek egész során- semmi takarás nem szükséges a törpepálmának, mert levelét a szél nem szaggatja.
A hazai földben nőtt pálmáról mondhatjuk, hogy már magyar pálma, valójában azonban csak vendég, hiszen őshazája több száz, vagy ezer km-re van tőlünk. A harmadkori Tuzsonia hungarica viszont magyar pálma, legalábbis a név szerint, még ha tudjuk is, hogy hol volt akkor még ország e kontinensen! S ha már a magyar és a pálma kifejezések közötti kapcsolat gondolatával játszunk van még magyar pálma, olyan, amilyet hazai kutató írt le, a kubai Coccothrinax fajok alköréből (Coccothrinax Munizii Borhidi), s egyben olyan is, amelyet magyar kutatóról neveztek el a kubai botanikusok a Coccothrinax Borhidiana (Muniz)-t Kuba Jibacoa és Matanzas partszakaszáról.

Debreczy Zsolt: Pálmák a nagyvilágban
(megjelent a Természet Világa 1985. év 116 évfolyam 10. számában)

Néhány éve új pálmafajt fedeztek fel Egyiptomban, a Núbiai-sivatag egy parányi, lakatlan oázisában a végtelen kősivatag rejtett kis zugában, 220 km-re onnan, ahol a betonfalak közé szorított Nílus zúdul a mélybe Asszuánnál.

Egyiptomból csak két, ma is élő pálmafajt ismertek eddig: a datolyapálmát és az elágazó törzsű, legyező típusú levelű tébai pálmát (Hyphaene thebaica). Az új faj azonban egészen más volt: törzse egyenes, mint a datolyapálmáé, levele pedig legyező alakú úgy, hogy összhatásában olyan volt, mint Texas tépett, rongyos üstökű szabal-pálmái
. A fennmaradt ókori rajzok, a fáraó sírokban a datolya gyümölcsök között megtalált kisebb pálmatermések, valamint az élő szájhagyomány tanúskodott arról, hogy ez a különös maradvány (relictum) pálmafaj nem is olyan régen még élt Egyiptomban, a nomádok is láttak, látni véltek egy különös, kisebb és kevésbé élvezhető gyümölcsű legyezőpálmát. Ám a felkutatásukra indult botanikusok hamar elvesztették a bizonytalan nyomokat itt, a kő, a homok, a szél és a perzselő nap birodalmában.


Végre 1964-ben negyven datolyapálma között megkerült az utolsó túlélő egyiptomi medemia-pálma (Medemia arguta) néhány fiatal magonc és jó néhány kivágott fa törzsmaradványa mellett! A kis oázisokban csak napokra megtelepedő beduinok a datolyapálmákat, útvonaluk jelzéséül és a némi árnyékot és táplálékot is adó növénynek járó tisztelettel féltve megóvták, miközben a kevésbé hasznosat, a kisebb árnyékú és alig élvezhető gyümölcsű medamia-pálmákat kivágták, eltüzelték s csak véletlen szerencse, hogy egyáltalán hírmondó maradt belőlük! Egyiptom és Földünk flórája egy, már kiveszettnek vélt fajjal gyarapodott, s megoldódott az ókori egyiptomi sírokból előkerült és sokáig a hátsó-indiai-ausztráliai nemzetséghez (Areca) tartozónak vélt pálma rejtélye is.

Van még a pálmákból, e hatalmas növényekből is új felfedeznivaló? Úgy látszik, még itt. Európa szomszédságában is akad! Sőt még kontinensünkön, Európában is! Itt ugyanis a harmadkori gazdagabb pálmaflóra jégkori visszavonulása, kihalása után csak egyetlen fajt ismert a botanika: a csak egész délen fennmaradt európai törpepálmát (Chamaerops humilis). Néhány éve azonban Krétán felfedezték a krétai datolyapálmát (Phoenix theohrasti), ezt a különös, kisebb üstökű, vékony törzsű, finomabb levelű és élvezhetetlen gyümölcsű fajt, amely mintha a himalájai datolyapálma (Phoenix roebelinii) rokona, az eltérő klímakarakterekre darabolódott indo-mediterrán öv egykor összefüggőbb maradványa, mediterrán formája lenne.

Hogy lehet, hogy új pálmákat fedez fel a tudomány akkor, amikor még lágyszárúak, a szemre oly nehezen megkülönböztethető pázsitfüvek között is olyan nehéz ma már új, leíratlan fajra bukkanni! Oka csak egy lehet: a termőhely szerint elkülönült, eltérő környezetben élő és más-más vegetációtörténeti hátterű ősi pálmafélék között nehéz eligazodni! Sokszor valóban csak szemlélet kérdése annak megítélése, hogy egy-egy távoli ponton megtalált és némiképp eltérő megjelenésű növényt az addig ismert formájaként, alakjaként vagy egy addig ismeretlen új növényfajként vezetjük be a Föld ismert növényei közé.


Ősi növények a törzsfa csúcsán

Bár a modern rendszertani szemléletben a pálmafélék, mint egyszikű és redukált virágszerkezetű fajok a fejlődéstörténeti törzsfa csúcsára kerültek, s általában fiatal kialakulásúnak, levezetett-nek tekintik a bélyegek egész sorát, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a pálmák a növényvilág igen ősi csoportjai. Csak az alaki bélyegek merev megítélésével kerültek az egyszikűekkel a növényvilágra erőltetett fejlődéstani törzsfa felső régiójába a ma élő flóra ember alkotta hierarchiájában. Egyivarú virágaik általában egynemű lepellevelekből állnak, apokarp (önmegtermékenyülő) magházuk lehet ősi vagy újabb kori változás eredménye is, de és ez az, aminek alapján ősiségüket vitatni nem lehet- a távoli kontinenseken elkülönült rokon fajok jól mutatják, hogy az egyes rokoni körök fejlődéstörténeti elkülönülése egy, még a maitól eltérő alakköri (morfológiai) szinten megtörtént.

Az alakkörök párhuzamos változásának jellege már olyannyira meghatározott volt, hogy a fő vonalak a távolodó kontinensrészeken elszakadva, bélyegeikkel egymástól kissé elkülönülve bár, olykor sok tízezer km-re távolodva is, megőrizték olykor még faji- alakköri vonásaikat is. Jó példája ennek a nyugat-afrikai őshonosságú guineai (Elaesis quineensis) és a brazíliai olajpálma ((Corozó oleifera Elaeis melanococca), amelyek a közös elterjedésből szétszakadva, a kontinenssodródás több tízmillió éve alatt, immár egy óceánnyi távolságra kerülve egymástól alaki bélyegekben alig vagy olyannyira párhuzamosan változtak, hogy a kontinenssodródás elméletének bizonyításáig (tehát a legutóbbi másfél évtizedig) e két közeli faj egymástól távoli megjelenését behurcolással (Afrikából Brazíliába) magyarázták! Ugyanakkor a ma rendszerezőinek egy része hajlamos arra, hogy a pálmák ősét a nagy murvalevéltől (spatha) védve fejlődő torzsavirágzatú kontyvirágfélékben (ahová a menyasszonyvirág, a Calla is tartozik) egy, az ős Araceae egyik fejlődéstörténeti vonalában a pálmák és kontyvirágfélék között átmeneti formákat adó (Carludovica és Cyclanthus) nemzetségben lássák. A pálmák azonban oly változatosak, hogy egy ilyen elgondolás esetén populációgenetikai szempontból rendkívül gyors fejlődéstörténeti változási ütemet, szétválást, fajkeletkezést kellene feltételeznünk ahhoz, hogy a pálmák mai elképzelhetetlen változatosságát megmagyarázhassuk.



Levelek, virágok, termés

A pálmák ősi sajátossága az egyetlen csavarvonalas elágazású (levélgerinc-állású) hajtás, amelyen a fajok többségénél az elágazás nélküli törzsön jelennek meg a nagy összetett levelek, egy-két villásan elágazó törzsű fajtól (mint amilyen a tébai pálma, a Hyphaene thebaica) eltekintve.

A hajtáscsomókon (nóduszokon) a levelek hosszú zárt, hengeres levélgerinc hüvejjel kürtővel- erednek, s ebből hajlanak ki legtöbbször hosszú levélgerincen- a szárnyasan vagy tenyeresen, néha kétszeresen összetetten ülő részlevelekből álló pálmalevelek. A levélgerinc több trópusi csoportnál egyben a kapaszkodást is segíti; hosszú visszaálló vagy hajló tövisekkel, körmökkel akadva fel a támasztónövényekre, e nádszerűen vékony törzsű fajok (liánpálma - Calamus; démonpálma Daemonorhops) messze feljutnak és több száz méteres hajtásrendszerükkel átszövik a trópusi erdők koronaszintjét.

A virágzatok a kertjeinkből ismert szintén egyszikű és üstökös pálmaliliomokkal (Yucca) ellentétben legtöbbször nem végálló füzérekben, bugákban, hanem a lombkorona, az üstök alján vagy a törzs oldalán a levélalapnyomok (ripacsok) közül törnek elő, s a növény termésérlelés közben nő, újabb emelettel vagy emeletekkel gyarapodva. A ritka csúcson virágzó és termő fajok hajtásának élete azonban a virágzatba futó tenyészcsúcs csavarvonalával befejeződik, és a teljes föld feletti rész elpusztul, a növény csak tőből újul.
A pálmák rendszerezésénél elsődlegesen a termés jellegét veszik alapul, különválasztva a csonthéjas és a bogyó- ill. bogyószerű pikkelytermésűeket. Mindkét csoport igen változatos: egyiknél a bőrszerű külső a húsos középső és a rostos belső termésfal védi a kemény héjú magot (kókuszdió), a másik csoportnál a termés bogyószerű, héja alatt húsos, vagy hártyás termésfal van, magja pedig kőkemény. Az előbbi csoporthoz tartozó kókuszdiónál a rostos belső terméshéjjal összenőtt maghéj feltörésével jutunk az ehető húsos magbélhez és a mag üregét kitöltő vízszerű kókusztejhez, míg a bogyószerű termésű datolyapálmáknál a belső kemény magról lefejtve, a bőrszerű és húsos termésfalakat fogyasztjuk. A csonthéjas (kókuszdiószerű) olajpálmánál a húsos termésfal és a mag egyaránt hasznosítható egyik a sárga pálmazsírt, a másik a másik a fehér pálmaolajat adja; a bogyószerűek egy részének terméshúsából leves, és erjesztett italok készülnek. A két fő terméscsoporton belül a harmadik csoportot képeznek az ún. pikkelybogyós termésűek, amelyeknél a termést kívülről fenyőtobozra vagy tölgykupacsra emlékeztető, csavarvonalas állású pikkelyek fedik, s ezek lefelé megnyúló szarulemezeikkel azt a hatást keltik, mintha a pikkelyek a terméscsúcsról lefelé irányulnának. Ennél a csoportnál a középső lédús termésfal később kiszárad, és a termés tokszerű hatást kelt.

A pálmák további csoportosítása a levél összetételét veszi figyelembe: azt, hogy a levelek legyezőszerűen tenyeresen vagy tollszerűen, szárnyaltan helyezkednek-e el a levélgerincen. Eszerint a kókusz- és a datolyatermésű csoporton belül egyaránt van legyező és tollas levélzetű, kontyos- és üstökös - koronájú csoport. E két levéltípus között azonban származástani szempontból nincs éles eltérés: a fiatal tollaslevelű pálmák jó része a fiatal legyezőpálmáktól még alig különíthető el, mert az egyes részlevelek, levélszeletek egymással összenőttek, és így bizonyos legyezőpálmák, pl. a szabal-pálmák levélgerince nem egy pontban végződik, hanem fokozatosan vékonyodik el a levéllemezben, a legyezőben.

X: Csapadék védelem mellett!

/Debreczy Zsolt engedélyével./

 

termékkereső

bejelentkezés






Termékajánló

Echinocactus platyacanthus / syn ingens/ nagy
Echinocactus platyacanthus / syn ingens/ nagy
Hívjon az árért




Yucca treculeana hybrid.
Yucca treculeana hybrid.
18 990 Ft






Pachycereus pringlei 2 fej
Pachycereus pringlei 2 fej
159 990 Ft
119 990 Ft
Megtakarítás: 40 000 Ft






Ferocactus herrerae 25-30
Ferocactus herrerae 25-30
22 990 Ft






Kaktusz opuntia kicsi
Kaktusz opuntia kicsi
1 890 Ft






Yucca recuvifolia "Banana split"
Yucca recuvifolia
4 990 Ft






Magnolia grandiflora 2.7-2.8m
Magnolia grandiflora 2.7-2.8m
Hívjon az árért




Agave victoria- - reginae
Agave victoria- - reginae
29 990 Ft






Ferocactus coloratus c18
Ferocactus coloratus c18
Hívjon az árért




Pachycereus pringlei extra
Pachycereus pringlei extra
Hívjon az árért




Escobaria sneedi telep
Escobaria sneedi telep
Hívjon az árért




Dioon edule
Dioon edule
Hívjon az árért




Trithrinax brasilensis 1m
Trithrinax brasilensis 1m
Hívjon az árért




Jubea chilensis 20cm-es törzs!
Jubea chilensis 20cm-es törzs!
Hívjon az árért




Echinocereus coccineus telepek..
Echinocereus coccineus telepek..
12 990 Ft
9 990 Ft
Megtakarítás: 3 000 Ft






Yucca madrensis
Yucca madrensis
Hívjon az árért




Yucca thompsoniana x rostrata 39
Yucca thompsoniana x rostrata 39
179 990 Ft






Hesperaloe funifera
Hesperaloe funifera
18 990 Ft






Phoenix robelinii 2-3 törzs
Phoenix robelinii 2-3 törzs
9 990 Ft






Agave parrasana 50cm
Agave parrasana 50cm
32 990 Ft